Olaszország az a hely, ahová egyszer mindenképpen el kell jutni, állítják azok, akiknek már volt szerencséjük az Appennini-félsziget csodáit látni. Az ország, ahol szinte mindenütt történelmi események emlékeibe, helyszíneibe botlik az ember, a hely, ahol a déli vérmérséklet a tűző nap által kifehérített köveken visszhangzik, ahol az ételek csodásak, a borok emlékezetesek, ahol izgalmas fűszerek illata teszi balzsamossá a levegőt, s ahol még a mai kor legújabb vívmányai is belesimulnak az évezredek alatt teremtett hagyományba.
Olaszországban rengeteg olyan város van, amelynek már a neve kimondásakor a történelem megannyi pillanata sejlik fel. Bologna minden bizonnyal egyike ezeknek: a paloták, templomok, parkok, piacok, múzeumok, de még a településre annyira jellemző árkádok is méltósággal állták az évszázadokat, hogy a ma emberét is csodálatra késztessék.
A történelem és a labdarúgás összefonódása
Bologna népszerű leíró ragadványneve a La Dotta, La Grassa, La Rossa. Ez nagyjából annyit tesz, hogy A tanult, a kövér, és a vörös. Hűen ötvözi ez a város három jellemvonását: tanult, hiszen az észak-olasz város évszázadok óta oktatási központ, kövér, hiszen messze földön híres konyhájáról még az is hallott, aki magáról a városról nem sokat és vörös, ami a jellegzetes, vöröses terrakotta építészeti megoldásokat jelképezi. A sportok kedvelői azonban mindehhez még azt is hozzáteszik, hogy Bolognának ismert focicsapata is van. Aki pedig gyakran tölti az idejét a labdarúgás élő közvetítés megtekintésével, bizonyára képben van a város néhány más fontos jellegzetességével is.
Ilyen jellegzetesség Bologna esetében például a szűk, kanyargós utcácskák és hangulatos terek, amelyek a városközpontban találhatóak, netán a Piazza Maggiore, a város főtere, amely számos rendezvény helyszíne. Minden bizonnyal sokan tudnak a város rangos egyetemi negyedéről is, amelynek az Európa-szerte ismert Bolognai Egyetem a központja.
Azonban ahogyan a bolognai ragunak, vagy az európai oktatást új alapokra helyező bolognai rendszernek, úgy a focinak is van olyan szegmense, amely a városról kapta a nevét: ez pedig a Bologna FC. Az 1909-ben létrehozott csapat alapítója az olasz bajnokságnak, közismertebb nevén Serie A-nak. Noha már nem csillog a klub csillaga olyan fényesen, mint a hőskorban, hírnevét megtartotta. Jelenleg is az első liga tagja. Meccseit számon tartják, rajongótábora Rossoblu-nak, azaz a Piros-kékeknek nevezi magát, a csapat mezének színeire utalva.
A Bologna fennállása alatt hét alkalommal szerezte meg az olasz bajnoki címet, ezzel a csapat minden idők ötödik legsikeresebbje a Serie A történetében.
A klub egyik korábbi elnöke Renato Dall’Ara volt 1935 és 1964. Nevéhez számos újítás és a Bologna egyik legeredményesebb időszaka köthető. Éppen emiatt az ő nevét viseli a Bologna pályája, a Stadio Renato Dall’Ara. A stadiont 1925-ben kezdték építeni, két évvel később, 1927-ben avatták fel, akkor még Stadio Littoriale néven.
Építésze, Ulisse Arata kitett magáért, így a 36 532 fő befogadására alkalmas stadion ma is egyedinek számít vöröses színű, különös tornyával, amely az 1990-es felújítást követően is a helyén maradt. Sajátos, egyedi jelleget kölcsönöz így a helyszínnek, amely már több mint száz éve szolgálja ki a szurkolók és a játékosok igényeit.
Az egyedi stadion
A labdarúgás ugyanis, mint ahogyan annyi más olasz városban, Bolognában is identitásképző elem, része a város kultúrájának. Aki ellátogat a Stadio Renato Dall’Ara lelátóira, talán kissé meglepődve szembesülhet azzal, hogy a szurkolók szívesen alakítják azokat afféle modern kori festővásznakká, amelyeken a város focikultúrájának momentumait elevenítik fel egyedi transzparensekkel. Már csak ezért is megéri részt venni egy-egy meccsen annak is, aki egyébként nem elkötelezett a labdarúgás iránt.
Érdemes azonban elmondani, hogy a Stadio Renato Dall’Ara nemcsak meccsek alkalmával látogatható: a stadionban szoktak vezetett túrákat is tartani, amelyeken a látogatókat részletesen megismertetik a klub és a pálya gazdag hagyományaival.
Egy ilyen séta után már senkit sem fog meglepni, hogy a városba visszatérve annak központjában is gyakran botlik bele Bologna foci iránti szenvedélyének különböző megnyilvánulási formáiba: falfestményekbe, amelyeket játékoslegendákról mintáztak, kocsmákba, amelyek a labdarúgás tematikáját villantják fel. Azok számára pedig, akiket ez a világ magába szippant, ott van a focimúzeum is, amelyben el lehet mélyedni a patinás klub és pályája múltjában.