Velence a lagúnák városa, mely a Pó és a Piave torkolatánál, a Velencei lagúnában helyezkedik el. A térség csodálatos mivoltja késztette arra az embereket, hogy további nevekkel illessék a várost, mint például az „Adria királynője” vagy a „fény városa” elnevezésekkel.
Velence megmentése több száz éve foglalkoztatja a városlakókat. A lagúnarendszer megmentésére több kísérlet történt már. A város körül épült csatorna rendszer a XIV. században épült. Az 1500-as évek legelején alakult bizottság, aki felügyeli a csatorna rendszert, a mai napig ellenőrzi a lagúnába jutó iszap mennyiségét.
A város a VI. században alakult, amikor egyre többen menekültek ide az elnyomás elől. Főként halászattal és sólepárlással foglalkoztak, továbbá megművelték a szigetek földjeit. Vezetőiket maguk választották. Az idő múlásával egyre többen települtek a szigetre, a lagúnákat elkezdték feltölteni, hogy nagyobb területeket nyerjenek. Rialto szigeten alakult ki a város, a lakosság a halászaton túl elkezdett a közeli partok között kereskedelmet folytatni. A közösség állandó harcban állt egyrészt a kalózokkal, másrészt a frank királlyal és a bizánci császár ravennai helytartóival. Ez arra kényszerítette a lakosságot, hogy saját államszervezetet hozzon létre, ekkor választották meg az első dózsét, Paulicius Anafestust 697-ben. A IX. századra a város tengeri nagyhatalommá fejlődött kereskedelmi kapcsolatai révén. Saját nyelvük is alakult ki, melyről sokan azt gondolják, hogy az olasz velencei nyelvjárása, valójában azonban egy teljesen különálló újlatin nyelv, aminek vajmi kevés köze van az olaszhoz.
Velence látnivalói közül elsődleges a Szent Márk tér, melyet Piazza-ként is szoktak hívni. Egyik végén a Szent Márk Bazilika, másik végén a Dózse-palota áll. Mindkét épületet rengetegen látogatják, így a tér folyamatosan rengeteg emberrel és még több galambbal van telve. A karnevál műsorai is a Piazzán kerülnek megrendezésre minden évben.
A Szent Márk Bazilika a IX. század elején épült, 150 évvel később tűzvész által leégett és újjá kellett építeni, azután még a XI. században is át lett építve, míg végső formáját elnyerte. A XVIII. században az uralkodó kápolnájaként funkcionált, majd 1807-ben lett a város katedrálisa. A legenda szerint az első építés során itt helyezték el Szent Márk ereklyéit. A legenda folyamata kísérhető figyelemmel a Bazilika homlokzatán. A bazilika belsejében megtekinthetjük a híres bronz lovakat, melyek az ókorból maradtak ránk, továbbá a kincstár is megtekinthető, mely sok arany és ezüst ikont tartalmaz, továbbá drágaköveket és kelyheket. A katedrális fő látványossága a Pala d’Oro, mely egy X. századi válaszfal a főoltár és a főhajó között. A válaszfal arannyal és ezüsttel van borítva, 250 zománctáblából áll.
A Dózse palota a IX. század elején épült erődnek. Az évszázadok során többször át lett építve, végső formáját a XV. században érte el. Ekkor már nem pusztán erőd volt, hanem inkább az államügyek központi színtere. A palotában több híres festő műveit láthatjuk. A térkép szobában földgömbök és térképek segítségével van rögzítve Marco Polo utazása. Két híres helyisége van még a palotának. Az egyikben a titkos feljegyzések készültek, a másikban a Tízek Tanácsa hallgatta ki az embereket. A palota magában foglal egy fegyver tárlatot is, továbbá a börtönt.
Velence legnagyobb épülete a Campanile, közel 100 méter magas. Eredetileg a hajósok tájékozódásának érdekében épült, mely egyben volt őrtorony és időmérő is. A torony tetejére, a harangokhoz könnyedén feljuthatunk lifttel. Fentről csodás panoráma tárul elénk a városra és a tengerre.
A Frari egy ferencesrendi templom a városban, melyet a XIII. században kezdtek el építeni, az építkezés 100 évig tartott. A templomban láthatjuk Tiziano több festményét is. A főoltár felett található a híres „Mária mennybemenetele” című festmény, a főbejárattól balra láthatjuk a „Madonna di C’Pesaro című alkotást. Ezen kívül több értékes festmény és szobor is látható a templomban. Több dózse sírhelye is lett ez a hely, továbbá a legenda szerint Casanova szívét is itt őrzik.
A Canal Grande legszűkebb kanyarulatánál van a Rialto híd, mely a XVI. század vége óta járható. Ugyan előtte is volt itt már két híd, de összeomlottak. A XIX. század közepéig ezen az egy hídon lehetett gyalog áthaladni, talán ezért is alakult ki az a szokás, hogy tele van utcai árusokkal, az egész híd a víz felett függő vásárnak tűnik. Már a középkorban is fontos kereskedelmi központokat kötött össze, raktárakat és üzleteket.
Velence legjellegzetesebb építménye a Sóhajok hídja. 1600-ban épült, a törvényszék épületét és a börtönt köti össze. A hidat Lord Byron keresztelte el ilyen hangzatosra, hiszen a rabok ezen a hídon áthaladva látták utoljára a tengert.
Velence utazás
További utazási ötletek