A relaxáció általában azt jelentette, hogy nem csinálsz semmit. Nincs teljesítmény. Nincs elvárás. Épp ideje lenni. Most úgy tűnik, hogy a pihenés is eredményt kíván. Mindenki nyomon követi az alvását, versenyez a wellness-alkalmazásokon, és online „öngondoskodási” rutinokat tesz közzé, hogy kedveléseket és jóváhagyást kapjon.
A mai kultúrában még a laza idő is termelékenységgel jár. A lét és a bizonyítás közötti határ súrlódott, és mindenki olyan fáradt.
A béke teljesítménye
A szabadba menni többé nem csak sétálni fog. Esély egy időzített videóra, egy tökéletesen feliratozott bejegyzésre vagy egy okosórás bejelentkezésre. Még egy könyvvel eltöltött csendes este is a termelékenységgel kapcsolatos állapotfrissítéssé válhat, nem pedig egyszerű öröm.
Még a szórakoztatás sem mentes a nyomástól. Még a streaming, a játék vagy a cadoola.hu nézése is kevésbé érezhető valami élvezetnek, hanem inkább egy döntésnek, amelyet meg kell indokolni. – Ez jó nekem? – Okosan használom az időmet?
Amikor a pihenés a teljesítményről szól, megszűnik helyreállítónak lenni.
A verseny 5 finom módja a kikapcsolódásnak
- Az alvás ma már ilyen, „nyomon követik” és pontozzák.
- A meditációs alkalmazások a sorozatokat teljesítményként kezelik.
- A könyveket viszont az elkészülési idejük alapján értékelik.
- A vakáció Instagram-fotós szemétlerakóvá változik.
- Oké, még a hobbikat is pénzzé teszik, vagy mellékes nyűgökké teszik.
A késztetés a fejlődésre, hogy mindig fejlődj
Jó fejleszteni – amíg meg nem. Ha minden cselekvést, gondolatot vagy szünetet megmérünk, az élet megszűnik életnek lenni, és próbatételnek indul. A „jobb” elvárása mindig él.
Ez a mentalitás tükröződik a közösségi hírcsatornákban, ahol még a szórakozás is kiszűrhető. Ami korábban magánjellegű volt – szunyókálás, játék, lustálkodás –, az ítélkezésnek egy új nyilvános rétege van.
Bűntudat van, amiért nem tartja a tempót. Vannak túl lusták, hogy élvezzenek valamit, egyszerűen azért, mert élvezik. Így válik a pihenés egy másik dologgá, amiben úgy érezzük, hogy kudarcot vallunk.
Amikor a szórakozást meg kell keresni
Mások, mint például a cadoola kaszinó, gyors tempójú szórakozást nyújtanak nulla elvárás nélkül. De a felhasználók néha még itt is úgy érzik, hogy „meg kell keresniük” az élvezetüket. Csak a munka befejezése után racionalizálják a játékokat, vagy a nyereményeket termelékenységnek tekintik.
Furcsa csapda: a szórakozás megengedett, de csak indoklásként. A spontaneitás elhalványul. A szabadidő ütemezetté válik. És elég hamar kezd úgy érezni, mintha még egy dolog szerepelne az ellenőrző listán – ahelyett, hogy egy elől menekülnének.
Ami hiányzik, ha minden teszt
Bebizonyítjuk, hogy boldogok vagyunk, ahelyett, hogy boldognak éreznénk magunkat – elveszítettük a képességünket, hogy valódi örömet érezzünk
- Rethon – jobb mérési módszert teszünk lehetővé.
- Kíváncsiság – a hobbiból nem a felfedezés, hanem a cél
- Azért osztjuk meg, hogy lenyűgözzünk, nem pedig azért, hogy kapcsolatba kerüljünk: Kapcsolat
- Magabiztosság – kezdjük elveszíteni a hitünket a strukturálatlan időben
Emlékezz, mire való a pihenés
Az igazi pihenés nem a passzivitásról szól, hanem nem is performatív. Ez az a hely, ahol a gondolatok elmerülnek, a képzelet felpörög, és az érzések megemésztődnek. Ez az a napszak, amelyet nem szabad nyomon követni vagy közzétenni.
Még az is a dac finom formája, ha úgy döntenek, hogy büntetlenül vesztegetik az időt a cadoola kaszinóval – pusztán a tőlük származó öröm kedvéért. Egy olyan világban, amely állandó igazolást igényel, ha valamit csak azért, mert jól érzi magát, ez radikalizmus lehet.
A pihenésnek nem kell produktívnak látszania ahhoz, hogy értékes legyen.
Négy stratégia a tesztmentalitás visszaállítására
- Hagyja fel mindennek a nyomon követését – tegyen néhány dolgot nem követett nyomon
- Engedje el a „tökéletes” pihenési módot – csináljon bármit, ami jól esik
- Ne végezzen hobbit – senki sincs a közönség soraiban
- A cadoola kaszinót és más hasonló platformokat ugyanúgy kezelje, mint a bűvészeket – szórakoztatást, ne értékelést
Végső Gondolat
Ebben a metrika- és tartalommániás, állandó önfejlesztő korszakban a pihenés csendben egy újabb előadássá formálódott. De nem kell annak lennie. Visszatérhet arra, ami volt: időtúllépés. Ideje visszaállítani, nem versenyezni.
Még egy este is áramtalanítva, kimérhetetlenül – vagy a cadoola kaszinó játékával eltöltött maroknyi pillanat, multitasking, bűntudat nélkül – emlékeztetheti őket arra, hogy többet jelentenek annál, amit termelnek.
A pihenés nem a teljesítmény ellentéte. Ez az, ami lehetővé teszi a teljesítményt.
Egy olyan világban, ahol gyakorlatilag minden próbatételnek tűnik, az ébredés és a létezés választása – minősítés nélkül, szűrés nélkül, bocsánatkérés nélkül – az eddigi legerősebb választás lehet.