Bologna la Rossa (a vörös Bologna) – e jelző kétszeresen is igaz a városra, melynek jellegzetességét a rőtvörös színű cseréptetők és téglafalak adják, s ugyanakkor arra is utal, hogy a tiszteletreméltó Bolognát több mint 50 évig a baloldaliak kormányozták.
La Dotta (a művelt) – így emlegetik azok, akik a tudomány terjesztésében betöltött szerepét méltányolják, mert itt áll a világ egyik legrégebbi egyeteme: 1088-ban alapították. Aki azonban az égre emeli a szemét, és ezt mormolja: la grassa (a zsíros), az a bolognai kolbászokra gondol – itt találták fel a mortadellát -, sertéssültre, szarvasgombára, és nem utolsósorban arra a vagdalt húsos mártásra, amelyet a világon mindenütt bolognai mártásnak neveznek, s amely itt raguként kerül az asztalra. Bologna még a műemlékekben igencsak bővelkedő Felső-Itáliában is kivételes helyet foglal el, ugyanis Velencén kívül egyetlen más város sem őrizte meg ilyen egységesen középkori arculatát. Több mint 35 kilométer hosszúak csupán az árkádos folyosók (portici), melyeket a 15. században építettek egyfajta szükségmegoldásként a lakásínség enyhítésére.
Az etruszkok városa: Felsina
Emilia Romagna tartomány mai fővárosát, Bolognát az etruszkok alapították Kr. e. a 6. században Felsina néven. 400 évvel később ugyanazon a helyen római kolónia jött létre: Bononia, mely stratégiai helyzete folytán – a Via Aemilia közelében feküdt – hamarosan fejlődésnek indult. Később Bizánc és a longobárdok uralma alá került. A Lombard Liga tagjaként harcban állott II. (Hohenstauffen) Frigyessel, és 1249-ben a fossaltai csatában aratott győzelem után a város kivívta önállóságát, és meg is tartotta 1506-ig, amikor is II. Gyula pápa bekebelezte az egyházi államba. 1860 óta az egyesült Itáliához tartozik.